Balogh József: Mit kívánok
Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!
Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Irország).
Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.
Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)?
A legtöbben a Boyle-törvény vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik
Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:
Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.
Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut
Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.
A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.
Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon.
Ekkor két lehetőség van:
1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.
2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..
Melyik a helyes megoldás?
Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint „hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled”, valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott.
Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze.
Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor „Istenem!”
Csak ez a diák kapott kitűnőt..
Megszeretném Veletek az örömömet osztani!
Születésnapi ajándékként kaptam ezt az utat, az "előző életemben" már voltam itt, ha jól számolom 4-szer, de nem tudok betelni vele, magával ragad a hangulata, az emberek közvetlensége, mindig találok valami felfedezni valót.
No akkor hová is utazunk?
Itt található: az Ökölharc Hídja. Nevét arról kapta, hogy járdáján a mai napig láthatók azok a kő lábnyomok, ahová a küzdőknek fel kellett állniuk. Az egyes kerületek bajnokai között itt zajlottak az erőpróbák a polgárok harci szellemének az ébrentartása végett évente.
Amíg töritek a fejeteket itt egy kis zene is ami szintén segíthet a megfejtésben:
Áldjon meg az Isten és Szent Patrik! – hangzik a szokássá lett köszöntés.
Ünnepéről az 5. század óta tudunk. A római naptárba 1631-ben vették föl, március 17-re.
Ott hagytam abba, hogy ide nekem az oroszlánt, no meg is kaptam, egy kis időeltolódással ugyan de egyszerre kettőt.
Elhangzott egy mondat, ami miatt végül is „tollat” ragadtam, mégpedig azt mondta a művész, hogy ebben a rohanó, gépiesedő világban a tanítással megpróbálja, a múlt értékeire felhívni a figyelmet, és átadni.
A legfontosabb: légy hű önmagadhoz!
A Mindenszentek a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered.
A helyét már rég kigondoltam, de úgy voltam e kérdéssel, miután nagy dolgokban nálunk is a ház URA dönt mondja meg ő hová is kerüljön.
Tosznak egy kis összeállítás zenében, versben, videóban:
Osszián:legendás gael (kelta) költő, az i. sz. 3. századból. Műveiből James Macpherson skót falusi tanító adott ki három kötetnyit, modern gaelre fordítva, 1760-63-ban. Vállalkozása része volt az európai elbeszélő hagyományok összegyűjtését szorgalmazó, a romantikát megelőző-előkészítő mozgalomnak. 1764-től az óriási irodalmi hatást kiváltott köteteket forráskritika alá vonták, és egyre inkább Macpherson munkájának tekintették
Arany János
Ősszel
Híves, borongó őszi nap;
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, síma tengerarc,
Élénk verőfényes vidék -
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bibor habot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;
Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, -
Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhak s tulkok sereggel -
Minő kép ez!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hivójelül;
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül.
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettős pohár, mézízü nedvvel,
Vigan forog... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
S ha zúdulnak véres csaták,
Szabadságért nem küzdenek,
Mert elnyomás, népszolgaság
Előttük ismeretlenek.
Törvényök nincs - boldog hiány!
A vének élőszája rendel
Igazságot... Jer. Osszián
Ködös, homályos énekeddel.
Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű csoda,
Többé se napfény, sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Egyhanguság, egyformaság;
A nappal egy világos éj;
Nem kék az ég, nem zöld az ág,
Menny, föld határán semmi kéj;
Csak sír az égbolt ezután
Örök unalmu lanyha cseppel,
Mig szétolvad... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Óh jer, mulattass engemet,
Hunyó dicsőség lantosa;
Érdekli mostan lelkemet
Borongó ég, kihalt tusa,
Emlékhalom a harc fián,
Ki az utolsók közt esett el;
Remény nélkül... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Felhőid és zúgó szeled,
A zizegő haraszt, mohar,
Magános tölgy a domb felett,
Bolyongó tűz, hullámmoraj -
Ez, amit lelkem most kiván!
Enyésző nép, ki méla kedvvel
Multján borong... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Kinek sötétes éjjelen
A hős apákhoz költözött
Daliák lelke megjelen,
Alánéz bús felhők között
És int feléd: "Jer, Osszián,
A holtakat miért vered fel?
Nincs többé Caledonián
Nép, kit te felgyujts énekeddel."
1850
Ady Endre: Sorsunk
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserű álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szívünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.
Arany János:
AZ 1869-I VÁLASZTÁSOK
Irtó háboru volt küzdelmed az értelem ellen;
Készül az irtó harc a kaput ellen: örülj!
Mely ideálként leng vala
Ifjú lelkem elébe;
Majd vértanúként meghala:
A szent hazának képe:
Ti vagytok-é, kik most szavaztok,
Szatócsok és részeg parasztok
S megvesztek általa!?!
/1869/
CIVILIZÁCIÓ
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.
/1877 után/
"Nincs bennem támadó szándék: egyszerűen szeretném világosan látni, mi a helyzet.
Olyan hely-e a nolblog, ahol mintegy véletlenül marad meg, legalábbis egy ideig, a messzire bűzlő trágya is, vagy szerkesztési elv érvényesül a legalja náci-nyilas propaganda megtűrésében?
Nem tudom, hányan közölnek itt olyasmit, de Astrodust biztosan nem először teszi – legújabb opusa: Lipusz Zsolt 2. Már az is érdekes, hogy valaki posztnak álcázva, saját mondat nélkül adja közre mások szövegeit – de az a következetesség, ahogy az említett blogger a legutolsó náci-nyilas honlapokról másolja be a legszennyesebb „alkotásokat”, mégiscsak föltűnő. Gondolom, nem csak nekem.
Valamelyest igényesebb, nem is balos helyekről simán kitiltják azokat, akik a kuruc.info-t idézik. Azt a honlapot, amely naponta követ el különböző bűncselekményeket. Ezt akkor is tudni lehet, tudni kell, ha látjuk: a magyar jogalkalmazás döbbenetesen „lezserül” kezeli a neonácik-újnyilasok által folytatólagosan elkövetett közösség vagy hatóság elleni uszítást is.
Kérdezem hát újra – s azért ebben a formában, mert a dolgot közérdekűnek gondolom: szerkesztési alapelv érvényesül-e a náci-nyilas honlapokról bemásolt szövegek megtűrésében?
Az utolsó mondatot megváltoztattam: NEM búcsúzom, s ha kell ezerszer leírom Radnóti sorait:
"Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
e forduló világ és az ordas emberek."
Dobjatok a mókusok elé /Kalimpa után szabadon/, ha még egyikőtöknek sem jelentett gondot a karácsonyi ajándék kitalálása.
előzmények:
Utolsó kommentek
Kívánhatnék ennél többet ?
Kívánhatnék ennél többet ?
Kívánhatnék ennél többet ?
Kívánhatnék ennél többet ?
Kívánhatnék ennél többet ?